A nevem Joyce Cooper és Austráliából érkeztem Koreába kb. egy éve, Marilyn Wilson társaságában. Úgy hallottuk, hogy indul egy önkéntes csoport külföldiek számára, ahol bíztosítják a szállást. Nem sok, de ez is valami. E mellett pedig nemzetközi egyetemre jártunk és munkát vállaltunk. Mindeközben pedig nagyon keményen tanultuk a nyelvet. Hogy sok-e? Mondhatni. Épp ezért indultunk el azon az éjszakán kicsit kikapcsolódni, bár még csak egy hónapja kezdődött meg a második év a suliban, máris fáradtak vagyunk.
Éppenséggel nem úgy végződött az este, ahogy azt mi gondoltuk.
- Kész vagy? - kérdeztem az ajtóban állva, miközben Marilynt vártam, hogy elkészüljön.
- Egy perc - kiabált ki a lakás túlsó végéről. Na nem mintha olyan nagy lenne: van egy konyhánk egybe a nappalival, egy fürdőnk és egy-egy szoba fejenként. De mire is kéne nekünk nagyobb?
- Ezt mondtad tíz perce is - énekeltem neki.
- Szerinted melyik cipőt vegyem fel? - jött ki. Rá se nézve válaszoltam neki.
- A pirosat. - sóhajtottam.
- De ez két fekete cipő. - mondta grimaszolva.
- Akkor a jobboldalit.
- Nekem vagy neked jobb?
- Neked.
- Nekem a másik jobban tetszik. - és ekkor már nem bírtam tovább, inkább kimentem az ajtón.
- Kint leszek. - kiabáltam még utána, de még hallottam egy ''Most melyiket vegyem fel?'' mondatot. - A zöldet. - válaszoltam fintorogva, de inkább csak magamnak.
- Tessék? - hallottam meg egy igen fáradt férfi hangot, amely az előttünk lévő ajtóból jött.
- S-semmi, semmi. - először megíjedtem, hogy ki szólalt meg, mert már sötét volt, aztán rájöttem, hogy csak a szomszéd, aki valószínűleg a kulcsát kereste, de a sötétben nem igen lelhette.
Mivel Marilynt még várni kellett, így a kapcsolóhoz mentem, hogy csináljak egy kis fényt. Miután kivilágosodott az ötödik emelet, a szomszéd megis találta a keresett kulcsot és már a zárral ügyködött.
- Szívesen. - mondtam. Úgy gondoltam legalább annyit mondhatna, hogy "Köszönöm", ha már miatta kapcsoltam fel.
- Kössz. - motyogta és már bent is volt.
- Te magadban beszéltél? - kérdezte barátnőm, mire csak legyintettem, ezzel pedig le is zártam a témát.
- Hová is megyünk pontosan? - tettem fel a kérdést mikor kiléptünk a liftből.
- Timothée mondott egy címet, állítólag jó kis hely - csak bólogattam és elindultunk a már kissé szeles, sötét éjszakába.
Timonthée egy csakúgy külföldi fiú, ő Franciaországból jött, ugyanolyan szándékkal, mint mi. Ő is önkénteskedik és egyetemre jár. Egész jól kijövünk vele.
Elég nagy helynek tűnt már kívűlről a klub, ami a Queen nevet kapta. Sorba kellett állni a belépőért és még a személyinket is megkellett mutatnunk, hogy betöltöttük-e már azt a bizonyos felnőtt kort.
Mire beértünk, már nagyon jó hangulat volt. Volt aki ivott, volt aki a cigit választotta, volt olyan aki inkább táncolt, bár az elfogyasztott alkoholnak köszönhetően az már csak ugra-bugrálás volt.
- Na, mit csináljunk? - lökött oldalba Marilyn.
- Igyunk. - mondtam kicsit hangosabban, kezemet felnyújtva, mire csak felnevettünk.
Annyira nem vagyok oda az alkoholért, de néha jól esik meginni valamit. A bár részleghez mentünk, ahol leültünk és kértünk valamit, miközben odajött hozzánk pár fiú, esetleg férfi, hogy nem iszunk-e meg velük valamit, de mindegyiküknek nemet mondtunk. Kinek van most kedve ezekhez? Úgyis mind csak egyet akar.
Körülbelül a harmadik pohár koktélunkat fogyasztottuk, beszélgetve közben, mikor észrevettem, hogy egy férfi nagyon néz minket, legfőképp Marilynt, aki háttal ült neki.
- A hátadnál van valaki és meglehetősen elég feltűnően bámul - mondtam, miközben ittam az italomból ne legyen feltűnő, hogy mit mondtam. Még a végén tud szájról olvasni.
- Hol? - kérdezte és rögtön megpróbált fordulgatni, hogy meglesse, de visszarántottam.
- Mit csinálsz??? Normális vagy? - borultam ki. - Azt akarod, hogy idejöjjön?
- Ja, nem - mondta és ivott egy kortyot - csak kivánc...
- Már késő - mondtam tátogva és kiittam az utolsó cseppet is a pohárból, mikor megláttam, hogy közeledik.
- Jó estét, hölgyeim! - köszöntött minket udvariasan.
- Jó estét! - mondtuk egyszerre. Marilyn halványan elmosolyodott, de tőlem nem kapott semilyen kedvesebb pillantást.
- Kérnék még egy pohárral. - intettem a pincérnek, ki csak bólintott.
- Megakartam hívni a hölgyeket egy italra, de mivel az egyik már kért magának, így csak az egyiket fogom. - mondta mosolyogva, majd a mondat második felénél már Marilynre nézett.
- Sajnos, nem fogadhatja el.. - szóltam közbe, de a lány gyorsan közbevágott.
- Rendben, ma már sok mindenkinek mondtam nemet, de mostmár nem érdekel. - egyezett bele, mire én csak nevetve megingattam fejem. Bevallom, nem nézett ki rosszul a srác, de nem azért jöttünk, hogy felszedjünk valakit.
Miután Marilyn megkapta italát, átültek egy asztalhoz, ahol csak ketten voltak és elkezdtek beszélgetni, én meg magamra maradtam. Úgy gondoltam nem ártana egy kiss friss levegőt szívni, így megpróbáltam átfurakodni magamat a tömegen, ugyanis miután megérkeztünk még többen lettek. Kint csepergett az eső, amin kifejezetten nem lepődtem meg, mivel már október volt, javában benne voltunk az őszben.
Imádtam az esőt. Az esős időt, a hangját, mikor egy falevélre cseppen, vagy éppenséggel azt a jellegzetes illatát. Olyan megnyugtató az egész, és tiszta, szinte ártatlan.
Annyira elmerengtem az időben, hogy észre sem vettem mennyi idő telt el, de már biztos sok, így bementem és újra átvergődtem a sok emberen és megkerestem barátnőmet.
- Nem szeretnél most már menni? - kérdeztem tőle, mikor az asztalukhoz értem és valószínűleg egy nagyon jó hangulatot szüneteltettem meg.
- Hát annyira nincs kedvem még... - nézett le az asztalra - De te menj nyugodtan. - nézett fel rám hirtelen.
- Biztos vagy te ebben? - kérdeztem rá.
- Ne aggódj, majd hazaviszem. - mosolygott rám a pali.
- Aha. Hát jó. Akkor leírom a címünket és én megyek is. - nem voltam annyira biztos Marilyn józanságában, így inkább megfogtam egy szalvétát és a táskámból gyorsan előkaptam a rúzsomat, ami most iróeszközként szolgált - További jó szórakozást - intettem az ajtó felé és elfordultam.
Kiérve a klubból, örültem is, hogy nem kell többet bent legyek, mert már nem bírtam azt a sok szag keveredését: cigaretta, pia, olcsó parfümök. Fúj. Gyorsan fogtam egy taxit és már úton is voltam hazafelé, az én pihe-puha ágyikómba.
Reggel alig bírtam kinyitni a szemem a nagy fénytől, ami az ablakon szűrődött be, de minden energiámat beleadva sikerült. Egy kis gondolkodás után eszembe jutott, hogy hol is voltunk a tegnap és mi történt. Marilyn. Gyorsan felpattantam az ágyból, hogy megnézzem itthon van-e, közben a lábomat bevertem az ágyba, majd a szekrénybe is, de nem adtam fel! Mikor végül kiértem a szobámból, berontottam az övébe. Az ágyán feküdt tegnapi ruhájában, annyira mélyen aludva, hogy még a nyál is kifolyt a szájából. Betakartam, majd hagytam hadd aludja ki magát, ma úgyis vasárnap van. Kifele menet azon gondolkoztam milyen rendes volt az a krapek, megmondta, hogy hazahozza és meg is tette. Fél óra zuhanyzás után, -ami nálam igen gyors-, felöltöztem és főztem Marilynnek egy kávét, ha felébred jól fog neki jönni. Én annyira nem vagyok kávés és nem is hat, ugyanúgy tudok tőle aludni, mintha nem is ittam volna. Inkább megiszok egy cappuccinot, azt is nyalánkságként.
- Jó reggelt! - jött ki ásítva lakótársam.
- Reggelt? - kérdeztem röhögve - Tudod, hány óra van? Dálután kettő.
- Ó jesszus. - ült le mellém a kanapéra, miután elvette a dohányzó asztalra készített bögre kávéját - Gondolom ez az enyém. - mutatott rá
- Hallod-e - hümmögött egyett - Tényleg hazahozott a srác, nem gondoltam volna.
- Jú, és tényleg - mosolygott, látszott rajta, hogy örül.
- Mi történt, miután eljöttem?
- Sok mindenre nem emlészem, de tudom, hogy sokat beszélgettünk és nevettünk. - bólogattam mosolyogva.
Akkor még egyikünk sem tudta.
